Sőt, ha kell, az ilyen esetekkel foglalkozó, Pentagonon belüli iroda, az AARO tanúvédelmet is biztosít az illető számára – az AARO a történelmi eseményekre is kíváncsi egészen 1945-ig visszamenőleg. A fejlemények David Grusch kongresszusi meghallgatását követték, aki szerint az AARO-nál nem vették eddig elég komolyan ezen program létezését. Közben felmerült az is, hogy az AARO vezetőjét év végéig lecserélik.
David Grusch kongresszusi vallomása úgy felkavarta az UFO, illetve hivatalos néven: UAP-ügy állóvizét, mint a Haditengerészet első, elismert felvételei, amelyek ezen ismeretlen repülő (vagy újabban akár űrrepülő, vagy víz alatt járó) tárgyakról készültek. Csak amíg az ominózus, 2017-ben nyilvánosságra került felvételből az derült ki, hogy léteznek az általunk ismert technológiai kapacitás alapján megmagyarázhatatlan repülési paraméterekkel rendelkező objektumok, Grusch vallomása ennél még tovább ment.
Grusch, aki tanúvédelmi oltalom alatt áll – vagyis az úgynevezett “Whistleblower Act” által kínált lehetőségek alapján számolt be a kongresszusi meghallgatáson arról, hogy régóta létezik az USA-ban egy titkos program, amely nem csak ezen eszközök megfigyelésével foglalkozik, de a lezuhant eszközök aktív begyűjtésével, és ezek technológiájának a visszafejtésével. Grusch, aki erre a technológiára nem-emberiként hivatkozik, szerint még a pilóták testét is begyűjtötték ezen program keretében.
Mindez nem új vád, de ami eddig az alufóliasipkás összeesküvések világába tartozott, az hirtelen a Kongresszus egyik bizottsága elé került. És az eset nem állt meg itt: egyrészt több képviselő ellátogatott az Eglin Katonai Légibázisra, ahol sikerült elég érdekes felvételeket is látniuk, másrészt elkészült már egy törvénytervezet is, amely leszedné a titkosítást az UFO és UAP esetekről, és a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatos információk feloldására vonatkozó törvény mintájára készítenék el. A tervezetben egyébként akadnak elég meredek dolgok is: például államilag lefoglalnának minden olyan UFO roncsot vagy roncsdarabot, amely jelenleg magáncégek birtokában van.
Kérdés, hogy mindehhez miként viszonyul az AARO, a Pentagonon belül épp az UAP-esetek kivizsgálására szakosodott iroda.
Az már a kongresszusi meghallgatáson kiderült, hogy Grusch nem bízik az AARO vezetőjében, Sean Kirkpatrickban, aki fizikusként korábban a CIA-nak dolgozott.
Kirkpatrick egyébként az AARO legutóbbi nyilvános jelentése során azt állította, hogy nincs perdöntő bizonyíték arra, hogy ezek az eszközök, tehát az UAP-ok nem emberi intelligenciától erednének. Grusch az időrendben ezt követő meghallgatáson azt állította, hogy ő megpróbálta felvenni a kapcsolatot Kirkpatrickkal, miután megtudta, hogy Kirkpatrick fogja vezetni az AARO-t, és elmondta neki azt is, hogy el tudja igazítani őt azzal kapcsolatban, hogy hol érdemes kutakodni, de Kirkpatrick erre valamiért nem volt kíváncsi.
A Grusch-Kirkpatrick csörtére hamarosan visszatérünk, addig viszont itt a legújabb a fejlemény: az AARO kész meghallgatni, és a Gruschot védő whistleblower-programba bevonni mindazokat, akik az amerikai kormánynak dolgoztak egy ilyen titkos „UFO-visszaszerzési programon” – magyarán Kirkpatrick előzetes kritikájához képest, amit Grusch vallomása után megfogalmazott, úgy tűnik, az általa vezetett iroda valamelyest komolyabban veszi, vagy legalábbis mérlegre teszi egy ilyen program létezését is. Mindez tehát közel 180 fokos fordulat ahhoz képest, hogy Kirkpatrick úgy jellemezte Grusch kongresszusi vallomását, amelyet a képviselőház felügyelő bizottsága előtt tett, mint „ami rendkívül sértő a Védelmi Minisztérium és a Hírszerző Közösség tisztjei számára”.
Nemrég ugyanis az AARO egy kamerák nélküli sajtótájékoztatót tartott (a leirat itt olvasható), amelyen Kirkpatrick bejelentette a biztonságos jelentési mechanizmusuk második fázisának elindítását az aaro.mil weboldalon. Ez az új szakasz lehetővé teszi az Egyesült Államok jelenlegi vagy volt kormányzati alkalmazottainak, szolgálati tagjainak vagy vállalkozóknak, akik közvetlenül ismerik az 1945-ig visszanyúló, állítólagos UAP-hoz (Unidentified Aerial Phenomena) kapcsolódó amerikai kormányzati programokat vagy tevékenységeket, hogy önkéntesen jelentést nyújtsanak be. Ezek a jelentések szerepet kapnak majd az AARO Kongresszus által irányított Történelmi Nyilvántartási Jelentésében, amely tehát az Egyesült Államok állítólagos kormányzati UAP-programjaival kapcsolatos, és amely 2024 júniusában kerül a Kongresszus elé.
Sebtében szálazzuk is mindezt szét: tehát az AARO immár vizsgálódik egy ilyen program után, ehhez tanúkat gyűjt, és az egészről jövő nyárra kongresszusi jelentés is készül – mindez tehát komoly pálfordulás mindössze néhány hónap leforgása alatt.
Az AARO weboldala egy űrlapot is biztosít (ez szemben az eddigi hasonló űrlappal nem érhető el mindenkinek, hanem csak volt vagy jelenlegi kormányzati, katonai, hivatali személyeknek) a jelentések benyújtásához, amely első kapcsolatfelvételi pontként szolgál az AARO-val. A megosztott információk személyes és bizalmas jellegűek, és az AARO személyzete felülvizsgálja a beadványokat, és szükség szerint nyomon követi az egyéneket. A mostani biztonságos jelentéstételi mechanizmus tehát kifejezetten az Egyesült Államok jelenlegi vagy volt kormányzati alkalmazottainak szól.
Dr. Kirkpatrick hangsúlyozta a különbséget az Egyesült Államok állítólagos kormányzati UAP-programjairól szóló múltbeli jelentések és a jelenlegi UAP észlelések operatív jelentései között. Megemlítette a folyamatos erőfeszítéseket az érzékelők kalibrálására, az adathiányok elemzésére, valamint a kifejezetten erre a célra épített érzékelők telepítésére az UAP-ok észlelésének és azonosításának a javítása érdekében. Az AARO feje mindezek mellett kitért a konkrét incidensekre, a visszaélések bejelentésére, a külföldi kormányokkal való koordinációra és az UAP-hoz kapcsolódó felvételek nyilvánosságra hozatalának feloldási folyamatára vonatkozó kérdésekre is.
Kirkpatrick a sajtótájékoztatón egyben tehát arra is bátorította azokat a személyeket, akik első kézből ismerik az Egyesült Államok kormányának UAP programjait vagy tevékenységeit, hogy jelentkezzenek az AARO webhelyén található új biztonságos jelentési mechanizmus segítségével.
Arra az igen fontos kérdésre, hogy azok a jelenlegi és volt kormányzati alkalmazottak, akik közvetlen információkkal rendelkeznek egy ilyen rendkívül titkos kormányzati UAP-programról, miért bíznának meg az AARO-ban, Kirkpatrick azt mondta, hogy az ő irodája az UAP-ok felhatalmazott jelentéstevő hatósága, és bárki, aki jelentkezik, védve van a Whistleblower Protection Act értelmében. Mint fogalmazott:
„Az űrlapon benyújtott információk védettek lesznek. Ezenkívül minden olyan információ, amelyet egy későbbi meghallgatás során adnak, a besorolása szerint védett lesz.”
Kirkpatrick hangsúlyozta, hogy az emberek nem használhatják az űrlapot érzékeny információk benyújtására, és az amerikai pilótáknak és más katonai személyzetnek, akik UAP-ot figyelnek meg a műveletek során, jelenteniük kell megfigyeléseiket szolgálati és harci parancsnokságaikon keresztül, a 2023 májusában megállapított külön jelentési eljárások szerint.
Mindez tehát azt jelenti, hogy a Pentagon elismeri egy ilyen program létezését?
A helyzet nem ez, egyelőre ami biztosra mondható, hogy vizsgálják, hogy létezett/létezik-e egy ilyen program. Mint Kirkpatrick mondta:
„Jelenleg nincs bizonyítékom arra, hogy valaha is létezett volna olyan program, amely bármiféle földönkívüli UAP visszafejtését végezné. A törvény előírja, hogy behívjuk azokat a bejelentőket vagy más interjúalanyokat, akik úgy gondolják, hogy ez létezik, és rendelkezhetnek ezzel kapcsolatos információval. Jelenleg nincs erre bizonyítékunk.”
Kirkpatrick szerint az új jelentéstételi mechanizmus által kapott válaszok puszta száma is segíthet akár meghatározni, hogy az Egyesült Államok kormánya eltitkolt-e egy ilyen programot a szélesebb amerikai nyilvánosság elől.
„Ha abból a hipotézisből indulunk ki, hogy van egy fokozottan védett program, amelyhez nagyon kevesen férnek hozzá, akkor azt várnám, hogy nagyon kevesen tudnának eljönni és beszámolni róla, mert így tehát elméletileg nem lehet olyan sok ember, akik be lettek ebbe vonva. Ha azonban azt tapasztalom, hogy emberek százai és ezrei próbálnak bejelentést tenni, mert azt hiszik, hogy tudnak valamit, az annak a mutatója lehet, hogy nem létezik ilyen program, mivel ennyi embert nem vontak volna be.”
Habár a fenti logika már eleve nem feltétlen kikezdhetetlen, de további kérdéseket vethet fel, hogy most lényegében az amerikai kormány nyomoz az amerikai kormány után, vagy pontosabban a Pentagonon belüli egyik iroda egy titkos program után, amiben Grusch szerint a Pentagon dolgozói is részt vettek. A szerencsétlenül festő képet tovább sötétíti, hogy Kirkpatrick maga sem túl hiteles figura sokak számára.
A múlt héten például Grusch nyilvánosan megvádolta Kirkpatricket, hogy hazudott hivatalának ezen állítások kivizsgálására tett erőfeszítéseiről. Sőt a Grusch-sal együttműködő többi tanú, néhány korábbi és jelenlegi védelmi minisztériumi tiszt, valamint a hírszerzési közösség munkatársai
„nem bíznak és soha nem is bíztak Sean-ban”
– állítja egy ügyvéd, aki segítette David Grusch és partnerei erőfeszítéseit.
Ténylegesen ezért vagy sem, de a Daily Mail információi alapján Sean Kirkpatrick még az idén lemond a posztjáról. A lap információi szerint négy jelölt neve merült fel a helyére, és úgy tűnik, hogy a Pentagon már döntött is. A lemondás a Daily Mail szerint egyébként valóban Kirkpatrick és az UFO bejelentők közötti nyilvános konfliktusok következménye. Ezt azonban, ahogy magát a lemondást sem, hivatalosan eddig senki sem erősítette meg.
Amennyiben viszont a fentiek igazak, úgy az időbeli egyezés miatt valóban úgy tűnik, hogy a Pentagon is elismeri, hogy csorbult Kirkpatrick hitelessége, ami tehát épp a mostani, az állítólagos titkos programmal kapcsolatos adatgyűjtés miatt megengedhetetlen fordulat. Az eset azonban rávilágít egy szegletnyit arra is, hogy milyen rettenetes kavarás folyik a háttérben a kérdés kapcsán, amihez képest az X-Aktákban felvázolt, összeesküvések szövevényes és őrült hálója csupán könnyedén átlátható gyerekrajznak tűnhet.
(Kép: Pixabay/12019)
Más historias